Magyarországi medveotthonba kerülhet néhány a tusnádfürdői medvék közül Kovács Attila • 2020. augusztus 09., 09:26 A Tusnádfürdőre rendszeresen bejáró és garázdálkodó medvék közül többet is befogadna a magyarországi Veresegyházán működő medveotthon. Az ajánlatot a Környezetvédelmi Minisztériumnak is elküldték, engedélyezésre várnak. Medveotthonba vinnék a Tusnádfürdő utcáin kószáló nagyvadakat. Döntésre várnak • Fotó: Pinti Attila Több medve tekinti saját területének Tusnádfürdőt, rendkívül megnehezítve az ott lakók mindennapi életét, kertekbe, udvarokba, lakóházakba, vendéglátóipari egységekbe is behatolva időnként. Emiatt a fürdőváros polgármestere múlt hónapban nyílt levélben fordult az államelnökhöz, a miniszterelnökhöz, illetve a szenátushoz és a képviselőházhoz is, segítséget kérve, egyúttal azt is jelezve, hogy a nagyvadak gátolják a lakókat az élethez, valamint a testi épséghez való jogaik gyakorlásában, megsértve egyúttal a tulajdonhoz való jogot is. Nyílt levélben fordult az ország vezetőihez a medvejárás miatt Tusnádfürdő polgármestere Az élethez és testi épséghez, illetve a tulajdonhoz való jogot veszélyeztetik a medvék Tusnádfürdőn – értékel az önkormányzati képviselő-testület nevében írt nyílt levelében Albert Tibor tusnádfürdői polgármester, aki a levelet az államelnöknek, a miniszterelnöknek, a szenátusnak és a képviselőháznak is. Mint Albert Tibor polgármester kérdésünkre elmondta, egyelőre a képviselőháztól kaptak visszajelzést, hogy a levélről a környezetvédelmi szakbizottságban fognak tárgyalni, ő azt reméli, lesz ennek eredménye is. Nem csak minket érint ez, nemrég beszéltem a kovásznai és borszéki polgármesterekkel, ott is problémák vannak emiatt – említette. A költségeket is vállalnák Tusnádfürdőre érkezett viszont egy felajánlás Magyarországról, ennek értelmében a Veresegyházi Medveotthonba tíz medvét fogadnának be azok közül, amelyek rendszeresen Tusnádfürdőn kószálnak – tudtuk meg. A nyílt levél összesítése alapján három anyamedve összesen hat boccsal, egy hím, illetve két fiatalabb példány van jelen leginkább a lakott területen. Kérdésünkre Albert Tibor azt mondta, a felajánlást román nyelvre is lefordították, továbbítva a Környezetvédelmi Ügynökségnek, amely a szakminisztériumba küldte. A döntésnek ott kell megszületnie, most erre várnak. A veresegyháziak egyúttal vállalták a befogást, és a szállítás költségeit is. A városvezető szerint most azt kellene tisztázni, hogy amennyiben az áthelyezésbe a szaktárca beleegyezik, milyen feltételek mellett lehet ezt kivitelezni. Ha ugyanis a város kell biztosítsa a nagyvadak befogását és esetleges elkülönítésben történő tartásukat akár 30 napra az elszállítás előtt, ezt ők nem tudják biztosítani – részletezte Albert Tibor. Eredmény nélkül A Romániából történő medveexport ötlete korábban már többször felmerült, de gyakorlati lépések nem történtek. 2017-ben Graţiela Gavrilescu akkori környezetvédelmi miniszter több nagyvad külföldre szállításának lehetőségéről nyilatkozott, akkor azt mondta, nagykövetségi szinten már előrehaladott tárgyalásokat folytatnak arra vonatkozóan, hogy néhány példányt más országok rezervátumaiba szállítsanak, elsősorban olyan államokba, ahol nincs medvepopuláció. A kezdeményezés viszont nem járt eredménnyel. Nem csak medvék otthona A Budapesttől 25 kilométerre található, öt és fél hektár területen kialakított Veresegyházi Medveotthon 1998-ban jött létre, 2009-ben állatkert minősítést kapott. Nemcsak medvék, hanem farkasok, oroszlánok otthona is, az ott élő állatok fajtája és egyedszáma folyamatosan változik, mert az ország minden részéről, de külföldről is érkeznek oda példányok, magántartásból, illetve más állatkertekből.(Ezt a cikket a Székelyhonról másolták: https://szekelyhon.ro/aktualis/magyarorszagi-medveotthonba-kerulhet-nehany-a-tusnadfurdoi-medvek-kozul?fbclid=IwAR0CqfY9Zvsmw7G3zD0_dMdk6jgdUk8ew9L1unLo41EPRJ5TwVNp34zhBTo)
Nálunk él a világ legsűrűbb barnamedve populációja
Erdélyben él a világ legsűrűbb barnamedve populációja, s ezen belül is Hargita megyében kimagasalóan nagy a számuk. Életterük egy része Natura 2000-es besorolású védettséget élvez, a szigorúan védett faj azonban szakminisztériumi engedéllyel, túlszaporulat esetén vadászható.
A táj adottságai, a hagyományos gazdálkodási mód, és a viszonylag nagy érintetlen területek még mindig nyugodt élőhelyeket biztosítanak a Kárpátok királyának, a Hargita megyei erdőkben ezért maradhatott fent a barnamedvék világviszonylatban legsűrűbb populációja. Tavaly a Hargita megyei vadásztársulatok mintegy 1300 barnamedvét jelentettek, a környezetvédelmi ügynökség becslései szerint azonban 800 körül lehet a reális állománya a barnamedvének.
A Nagy-Küküllő Vadász és Sporthorgász Egyesület Hargita megye legnagyobb vadgazdálkodási egysége, ők 110 ezer hektáron gazdálkodnak. Körzetük az egyik legjobban karbantartott terület, s évente mintegy 120 tonnányi kukoricával etetik az itt élő vadakat. A vadásztársulat elnökének becslése szerint Románia-szinten 6000 barnamedve élhet, s évente mintegy 2000 medvebocs születhet az országban. Számításai szerint akár évi 900-al is nőhet a medve szaporulat.
A vadásztársulatok a becsült túlszaporulat nagysága alapján kapják a kilövési keretet a szakminisztériumtól, épp ezért érdekük a minél nagyobb egyedszám jelentése, ugyanakkor a medvék nagy mozgásterülete miatt is jelentősek az eltérések a környezetvédelmi szakemberek becslései és a vadászok számadatai között. Gyakran előfordul, hogy egy medvét 3-4 területen is megszámolnak. A környezetvédelmi szakemberek azonban a vadásztársulatoknál jóval pontosabb módszereket alkalmaznak, vagyis nemcsak nyomok, terepszemle alapján, hanem például automata kamerák segítségével is mérik a vadak példányszámát.
SZERKESZTŐ-RIPORTER: MAGYARI TEKLA
OPERATŐR-VÁGÓ: SZABÓ ATTILA
OPERATŐR-VÁGÓ: SZABÓ ATTILA
A honlapon megjelenő videókat az 
megbízásából az 
készítette
az
illetve a 
számára.
megbízásából az készítetteaz
illetve a számára.One Response to Nálunk él a világ legsűrűbb barnamedve populációja
A medvék nem szeretik az urbanizációt, nem csoda, mert az emberek közül sem mindenik kedveli. A szakemberek pontosan tudják, hogy hány négyzetkilométer szükségeltetik egyetlen egyednek a megélhetéséhez. A medve-ember incidensek legfőbb oka tehát a területféltés, a terület védése. Ami nem jelenti azt, hogy meggyőző magyarázatul szolgáljon, sok száz embernek a megsebesülésére vagy erőszakos halálára. Ezért volna égetően nagy szükség arra, hogy a vadállomány számát tudományosan szabályozzák az erdősített területek függvényében. Amit nálunk valamilyen oknál fogva nem alkalmaznak, sőt az ország összes szemetes konténerek körül portyázó, emberekhez szokott medvéit is Székelyföldön engedik szélnek a legnagyobb felelőtlenséggel.
Már harminc éve lakom Szeltersz völgyében kisebb megszakításokkal. Úgy ismerem a környéket, mint a tenyeremet. Járom az erdőket, mezőket, hegyeket, völgyeket, télen, nyáron. Már nem is tudom számon tartani hány medvét, láttam életemben, a legtöbbet tisztes távolságról. Párat közelről is szemrevételezhettem de nem annyira közelről, hogy bajom származna belőle. Mostanig.
Ha igazságos akarok lenni, be kell vallanom, ez is az én hibámból adódott. Voltak ugyanis előjelek, ami a veszélyre utaltak, csupán én nem tulajdonítottam nekik kellő fontosságot, átsiklottam fölöttük. Egy olyan kétszáz méterre az otthonomtól a fenyvessel borított oldalban bóklásztam a magyar vizslámmal. Az egész erdős terület két, háromszáz méter széles sávon terül el, de nem több ötszáznál, amit keletről a töltött út, nyaralók sora és az ezekkel párhuzamosan szaladó Vargyas folyó határol. Nyugatról pedig a fennsík, amelyet legelő gyanánt használják.
Ismertem, hogy ezen a környéken medvebarlang létezik, azt is tudtam, hogy telente ott húzzák meg magukat, és tavaszra ott szülik meg bocsaikat és most tavasz van. Többször is jártam arra de soha nem közelítettem meg annyira, mint az esemény idején. Egyszerűen belebambultam az erdő világába, saját gondolataimba és a rég várt tavaszi ébredésbe, és nem tartottam számon hol, merre járok. Kutyám előttem haladt a földet szimatolva én meg utána baktattam és eleinte fel sem tűnt, hogy a medve csapásán haladok a barlang fele. Egy adott pillanatban azt is észrevettem, hogy nagyon beleadta magát a szimatolásba, hátsó fele reszketni kezdett mintha hideg rázná.
Ekkor figyeltem fel, hogy a medvecsapásán járok. Ezt a felfedezést egybevetve a kutya szokatlan viselkedésével azonnal el kellett volna kerülnöm a helyet széles ívben. De még akkor sem indult be a veszélyérzetem, gondtalanul és magabiztosan tovább folytattam utamat. Kis híján ez lett az utolsó tévedésem. Ugyanis amikor a barlang irányába érkeztünk elől a vizsla és utána én, az anyamedve vérfagyasztó ordítással támadt a kutyára mivel elsőnek őt vette észre.
Reakciója természetes volt, hiszen a barlangban rejtőzködtek bocsai miközben, megjelenik itt hajléka előtt egy veszedelmes állat, abból a fajtából, amely kitudja mennyi kellemetlenséget okozott neki. A szerencsétlen állat szélsebesen kereket oldott, nem neheztelek rá, amiért életét mentette, hiszen genetikája vadnyúl elfogására van beállítva nem medveölésre.
A feldühödött fenevad figyelmének központjában ezután én kerültem mivel nem volt nagy távolság közöttünk. Áldott szerencsémre ott azon a helyen ahol összetalálkoztunk egy vállamig érő kő állott közöttünk. Ahogy harciasan két lábra emelkedett jóval a kő fölé, és fölém magasodott.
Én a legtöbb medvét, amit életemben volt szerencsém látni mindeniket nyurgának, hosszú orrúnak, és idomtalannak ítéltem meg. Ez egészen más volt, jól kifejlett, hatalmas, kerek fejű, rövid orrú, szép egyed. Akkora szájat tátott, hogy ha akarja, könnyedén befalhatta volna fejemet! Ordítása olyan hangosan és félelmetesen hatott, mint egy hajókürt hangja, abban a pillanatban én is elordítottam magam, minden bizonnyal félelmemben.
Vagy kétszer összeordítottunk, mint két vadállat, az egyik, figyelmeztető fenyegetéssel, a másik reménytelen kétségbeeséssel! A következő pillanatban két kézre emeltem a nálam lévő fejszét és nem tudom elképzelni mi adott erőt arra, talán a halálfélelem, hogy a feje felé sújtsak vele. Ütésem lehet, hogy talált, lehet, hogy nem talált, de egy bizonyos, a szerszám úgy kirepült a kezemből, mint egy nádszál. És mintha azzal vágtam volna el a borzasztó bőgést, hirtelen megszűnt. Abban a pillanatban, hogy odacsaptam, éreztem, ugyan karomon egy égető ütést, amiről azonnal meg is feledkeztem.
A támadó visszavonult, gyors ügetéssel tűnt el, nem bírtam szemmel követni, hogy merre. Ha akkor úgy dönt, hogy folytassa a támadást teljesen ki lettem, volna szolgáltatva neki. De nem így történt. Lehet, hogy isteni beavatkozás hatására hagyott ott, lehet, hogy az ütéstől megsebesült és megijedt.
Amikor reszkető inakkal később hazaérkeztem a szomszédom ott állt a kapu előtt és izgatottan rám kiáltott:
– Valakit megtámadott a medve, ide hallatszott az udvaromig, két medvebőgés és két emberi kiáltás!
– Én voltam az, az ember! – mondtam, és akkor éreztem meg, hogy jobb alsó karomon az ing lucskos a vértől.
Amikor reszkető inakkal később hazaérkeztem a szomszédom ott állt a kapu előtt és izgatottan rám kiáltott:
– Valakit megtámadott a medve, ide hallatszott az udvaromig, két medvebőgés és két emberi kiáltás!
– Én voltam az, az ember! – mondtam, és akkor éreztem meg, hogy jobb alsó karomon az ing lucskos a vértől.
Óvatosan felhúzta inge ujját és megmutatta még mindig duzzadt, két varrott sebét, amelyek arról árulkodtak, hogy nagyon mélyek lehettek. De látszottak még éppen gyógyulni kezdő karmok által vájt párhuzamos barázdák.
– Szerencsém volt, mindenki azt mondja és nekem is az a meggyőződésem – mondta fanyar mosollyal.
– Szerencsém volt, mindenki azt mondja és nekem is az a meggyőződésem – mondta fanyar mosollyal.
Hosszú ideig hallgattam és vártam, ismertem gyermekkori barátomat és azt is tudtam, hogy akkor sikeredik ki a legjobb sztori, ha nem ostromolom kérdésekkel az alanyt, hagyod beszélni!
– A fiamat megkeresték telefonon valamelyik újságtól, hogy közvetítsen, volna-e kedvem interjút adni a balesetem kapcsán? Nana, hogy elutasítottam, a feleségem is az én véleményemen van. Azt hiszik ezek a szenzációhajhász újságírók, hogyha pillanatnyi hírnevet szereznek nekem, akkor már bele is megyek egy újabb átélésbe! Mert hála ugyan az isteni gondviselésnek, hogy nem zabált fel a fenevad, azért egy ilyen visszaemlékezés nem jár ingyen. Azt mondtam a fiamnak, jöjjön el ide az újságíró úr, elkísérem én a barlang közelébe, de nem nagyon közel, addig ahonnan meg tudom mutatni a bejáratot. És ne felejtsen el egy magyar vizslát is magával hozni. Ha már elmegy oda, akkor a baltámat is hozza vissza, ha csak bele nem szorult a medve homlokába. Élje át mindazt, amit én átéltem és akkor az írása még hitelesebbé válik.
– Van egy az enyémnél még érdekesebb medvetörténet, egészen új csak a napokban hallottam hallgass meg elmondom neked, mert ilyent még nem hallottál. Felháborító, sőt tűrhetetlen állapotnak tartják azok az emberek, akik Málnavész-patakból fuvarozott, egyelőre mondjuk úgy, hogy kitermelt fával kereskednek. Mert addig, amíg a bíróság másként nem dönt becsületes kereskedőknek, számítanak. A bíróság pedig nem siet döntést hozni az ilyen ügyben, mivel jelen pillanatban, Romániában senkinek nem áll érdekében az erdők védelme. Akarom mondani majdnem senkinek, mert íme nem is olyan rég megjelent a térségben egy önjelölt erdővédő, aki egyúttal bocsait féltve őrző harcias anyamedve. Ha kell, kiáll az erdei útra, és ha ott akarnak elhaladni ama „becsületes fával kereskedő emberek”, hogy fenyőket döntsenek, és rönköket szállítsanak szekereiken. Tehát elállja az utat, és olyan erőfitogtatásba kezd, hogy visszhangzik az erdő rettenetes ordításától! Két hátsó lábára emelkedve, száját hatalmasra tátja és mancsaival félreérthetetlen jelzéseket ad, mintha azt mondaná:
– Takarodjatok, parazita népség, nem hagyom, hogy élőhelyemet elvegyétek! Oltalmazó fáimat letaroljátok, bocsaimat halálra rémítsétek!
– Takarodjatok, parazita népség, nem hagyom, hogy élőhelyemet elvegyétek! Oltalmazó fáimat letaroljátok, bocsaimat halálra rémítsétek!
A lovak ilyenkor megbokrosodnak, tapodtat sem mennek tovább, az emberek megrémülnek, semmi kedvük ujjat húzni a területét védő fenevaddal. Valahol az út közelében lehet a barlangja ahol a bocsait világra, hozta ösztönszerűen, védi a területet és ez által a környező erdőt is. Gyűlölik az állatot, de félnek is tőle, nincs mit tenniük, szerre megfordítják szekereiket és mennek, ha tudnak kevésbé kockázatos lelőhely után nézni.
– Derék medve ez a medve, le az összes kalapokkal előtte! Többre képes szál egyedül, mint negyed évszázad alatt az összes kormányok, erdészetek, (Ocol silvic), rendőrség és nem utolsó sorban a környezet és a természetvédelem együttvéve! Ezért értelmes dolog volna kihasználni a kedvező lehetőséget, szerintem még két anyamedvét kellene odatelepíteni bocsostól és akkor már három váltásban, tudnának őrködni. Hiszen időnként az állatnak is pihennie kell, meg aztán ráadásul anyai kötelességek is léteznek a világon, ha már család van!
Lábadozó embertől elvárható gyenge nevetést hallatott aztán megkérdezte:
– Jó történet mi?
Lábadozó embertől elvárható gyenge nevetést hallatott aztán megkérdezte:
– Jó történet mi?
Bólintottam, közben csodáltam barátomat, hogy nem táplál haragot támadója iránt. Mintha kitalálta volna gondolataimat levonta humánus következtetését az ügy kapcsán:
– Ha már mellettünk élnek nem tehetünk egyebet, mint tisztelnünk őket és megtartani közöttünk a kellő távolságot!
– Ha már mellettünk élnek nem tehetünk egyebet, mint tisztelnünk őket és megtartani közöttünk a kellő távolságot!
Ahogy elbúcsúztam barátomtól, és az események hatása alatt még mindig, a szelterszi töltött úton tapostam idejétmúlta orosz kerékpáromat, azon gondolkodtam, hogy ebben a medve-ember ügyben nagyon nehéz mind a két fél által elfogadott igazságos döntést hozni. Vajon kinek adna igazat egy elfogulatlan bíró, aki nem túlzott állatvédő, de nem is „én az ember” központú gondolkodású?
Ahogy a természet megnyugtató élőképei suhantak el mellettem baloldalt, a szálegyenes fenyők, hatalmasra dagadt zöldmohájú kövek és az éppen rügyeit bontó meztelen aljnövényzet bemutatásával. Nem is olyan messze az úttól diszkréten eldugott szemétkupacokat fedeztem fel kerékpárom ülésének magasságából.
Íme az ember belerondított a vadak szűkre szabott életterébe is! Az emberi szemétnek minden fajtáját felfedeztem ott elhaladtomban. Ezt a medvék nem hordták ide sem idegen földről érkezett emberek kikre, ráfoghatnánk! Ezeket a szelterszi völgyben lakó emberek halmozták fel, rosszindulatból vagy meggondolatlanságból, mert egyébként mivel magyarázható ez, az értelmetlen dolog, hiszen minden hónap első szombatján elhordják a szemetet csak össze, kell szedni és a kapu elé helyezni.
A Vargyas vize valamikor gazdag élővilágban bővelkedett, vize iható volt. Manapság is lehet horgászni, de halat is fogni már nagyon ritkán. Az ok egyszerű az ember ide is belerondított. Mert legtöbben, akik nyaralót építettek a nyaralóba fürdőszobát, modern konyhát és vécét rendeztek be elfelejtettek emésztőgödröt ásni. Így a vécé, konyha és a fürdőszoba minden terméke vegyszerestől, mindenestől egyenesen a patak vizébe csordogál. Nyári aszályok idején, amikor a vízhozam lecsökken olyan szagossá válik, mint egy pöcegödör. A patak uraim, a hegyi patakvize, amely értelemszerűen kristálytisztán kellene, csordogáljon medrében. Az erdők is egyre fogynak, de nem csak itt, hanem az egész világon.
Lássuk be, mi emberek mindenképpen azon vagyunk, hogy a környező élővilág rovására minél nagyobb életteret és kényelmet biztosítsunk magunknak. Ezt mi természetesnek tartjuk, és csak nagyon keveset beszélünk negatív következményeiről. Mi emberek mindenkit bánthatunk a vírusoktól egészen a medvékig és a bálnákig. De mi történik akkor, ha a természet bánt minket? Nem bírjuk elviselni, méltánytalannak tartjuk! Ez a mindenkori ember kettős mércéje:
– Én ember, bánthatok, de semmi esetre sem bántódhatom!
– Én ember, bánthatok, de semmi esetre sem bántódhatom!
Sebők Mihály
forrás erdély ma
Arányos kilövési kvótát követelnek
Az emberi élet a tétje nagyon sokszor a medvetámadásoknak az anyagi kár mellett Kovászna, Hargita, Maros és Brassó megyében. Az említett megyék önkormányzati vezetői beadványt nyújtanak be a szakminisztériumhoz a vadak kilövési kvótáját illetően.
A témában tartott sajtótájékoztatón Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke elmondta, a székelyföldi megyékben, akárcsak az ország más régióiban is, nagy port kavart a minisztérium által előterjesztett rendelet, amelyben csökkentik a kilövési kvótát. Az hírlik, hogy 2017-től pedig le szeretnék tiltani a medvék kilövését Romániában.
„Állatvédő vagyok, de egyensúlyban kell tartani az állatvédelem mellett az emberek érdekeit és a javak védelmét. A szakminisztériumhoz megfogalmazott javaslatainkban három fontos szempontot tartunk szem előtt: először is reális felmérést szeretnénk az elkövetkező időszakban a vadállományt illetően, ugyanis Kovászna megyében, a hivatalos adatok szerint, 650-700 medvét, reálisan pedig 1300 példányt tartanak számon a szakemberek. Megyénkben mostanáig 45 kilövési engedélyt adtak, ezt a számot legalább 60-70-re kellene emelni, hiszen a környezetvédelmi igazgatóság adatai szerint évről évre nő a vadak által okozott károk mértéke, és nő az emberi sérülések száma is. Továbbá javaslatunkban a kvóta elosztásánál országos szinten egyenlő megoldást kezdeményezünk, valamint a vadak által okozott károk gyors megtérítését, ugyanis a szakminisztérium évek óta nem fizette ki az embereket megillető összegeket, gyakran 2-3 évet késnek a kifizetések” – fogalmazott Tamás Sándor. Az elnök szerint mihamarabbi előrelépésre van szükség az ügyben, amely leginkább az egyszerű vidéki emberek, a mezőgazdaságból élők megélhetését veszélyezteti. Az elnök hangsúlyozta: Háromszéken vadmacskák és farkasok kilövése helyett a vaddisznók számának csökkentésére lenne inkább szükség.
Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke szerint a sajtó nagyon egyoldalúan mutatja be a problémát. Úgy látja, hogy azok, akik tiltakoznak a kilövési kvóta ellen, egyáltalán nem beszélnek az emberi áldozatokról. A Hargita megyei elnök elmondta, hogy a Régiók Bizottsága természetvédelmi szakbizottságának tagjaként csodálkozva tapasztalta: Brüsszelben nem tudnak az emberi áldozatokról.
„Végignéztük Románia vonatkozó törvényeit, egyik sem kezeli ezt a helyzetet, csak a károk szintjén foglalkozik a kérdéskörrel. Kérdem én, mit ér bármilyen kártérítés annak az embernek, aki életveszélyesen megsebesül, vagy annak a 14 éves gyermeknek, aki életre szóló traumát él át, nehezen tudja feldolgozni a támadást? – tette fel a kérdést Borboly Csaba. – Amiről nem beszélnek a »sötétzöld« szervezetek, az az emberi élet. Ugyanakkor nagyon nagy károk vannak a termésben, a Hargita megyeiek puskával mennek aratni. A jogszabályok a kárrendezéshez sem nyújtanak jó megoldást, akkor volt ez rendben, amikor RMDSZ-es vezette az illetékes minisztériumot. Nagyon sok településen a gyermekeket este hat után nem engedik ki az utcára, az erdőre nem járnak az emberek, nem merik megművelni területeiket, nem járnak túrázni, kirándulni, kevesen merik magukat ennek a veszélynek kitenni. Brüsszelben azt hallottam vissza, hogy mindezt nem tudták, Románia erről nem tájékoztatta őket. Amikor Romániában védetté nyilvánították a medvét, ezt a típusú veszélyt nem hozták tudomásukra. Sajnos rosszul végzett számolás mentén állapították meg Romániában a kvótát, az a 6500 azóta már sokkal több lett, ellenben a számolás hiteltelensége miatt azt mondtuk, hogy tavasszal együtt számoljuk. Ugyanakkor sokkal jobban lehetne tanulmányozni a medvék élőhelyét, ha néhány egyed chipet kapna, annak minimális költsége lenne.”
A Hargita megyei elnök kifejtette, hogy Hargita Megye Tanácsa többször felhívta a figyelmet a problémára, Dacian Cioloș miniszterelnökhöz is fordult, mert a hatóságok érdemben nem foglalkoznak az emberéletet veszélyeztető esetekkel. Személy szerint hibásnak tartja az úgynevezett zöldbárókat, akik több uniós pályázat haszonélvezőiként, önös érdekből védik az állatokat. „Ha a kilövési kvótát visszavonják, az nagyon nagy veszélyt jelent az itt élő emberek számára. Gyermekeink kerülnek veszélybe, és erről sokan nem akarnak beszélni, holott kell. Ezért van a mai sajtótájékoztató, hogy azoknak az embereknek a hangját is meghallják, akik nem mernek otthonukból kimozdulni, őket képviseljük” – jelentette ki Borboly Csaba felhívva a figyelmet Hargita Megye Tanácsa ez ügyben készített jelentésére.
A megyevezetők arra biztatnak minden érintettet, hogy jelentsék az esetleges vadkárokat, mert ezek függvényében szabja ki a minisztérium a kilövési engedélyeket.
Sepsiszentgyörgy,
- október 3. forrás. ://www.borbolycsaba.ro/
Till Attila medve lessen Erdélyben
JELADÓS MEDVÉK
Varságban világrekorder medvét lőttek az elmúlt évben, lehet, hogy azt is tyúklopáson érték tetten? De visszatérve a medvék által okozott károkhoz, az átkos rendszerben, biztosítást kötöttek a gazdák az állataikra, s ha megtörtént a kár, a formaságok betartásával, a biztosító kifizette az elpusztult állat értékét! Ma csak a támogatást várják a gazdák…
Nagyon összetett kérdés a medvéké, s nem mi fogjuk megoldani azt, sajnos. A civil társadalom részvétele a döntéshozatalban, még alig ébredezett, máris a múlté. A medve probléma csak egy kis része a gondjainknak.
Tisztelettel, egy természetbarát.